December végén végre alkalmunk adódott meglátogatni a Hawaii Nagy Szigetet, az alábbi képek ott készültek. Ezt a szigetet hívják tulajdonképpen Hawaii-nak (Hawaii állam fővárosa, Honolulu, Oahu szigetén van); a nyolc “fő” sziget közül ez messze a legnagyobb (10433 négyzetkilométer), szinte háromszor akkora, mint Háromszék.

Geológiailag ez a legfiatalabb, ami ezeken a kizárólag vulkáni eredetű szigeteken azt jelenti, hogy az aktív vulkánok mind itt vannak. A szigeten levő öt vulkán közül a Kilauea a legfiatalabb és a legaktívabb. Kilauea 1983 óta állandó kitörésben van, a Puʻu ʻŌʻō kráter megállás nélkül önti a lávát magából, több óceánmenti települést teljesen eltemetve és felszámolva. A Kilauea felületének 70%-a 600 évesnél fiatalabb. A szatelitfelvételen a sötét színek jórészt viszonylag fiatal lávafolyásokat jelölnek; látható, hogy a viszonylag friss lávafolyások elsősorban a Mauna Loához és a Kilaueához kötődnek. A sziget keleti oldala sok csapadékot kap, de a nyugati part, ahol a nagy üdülőtelepek vannak, a több mint 4000 méter magas csúcsok (Mauna Kea és Mauna Loa) esőárnyékában van, és a napsütés számít normálisnak. De jöjjenek a képek.

A bazaltlávák kétféleképpen viselkednek: a pahoehoe-nak nevezett folyások felületét gyakran kötélhez hasonló gyűrődések borítják, innen jön a kötélláva elnevezés. Ennek a szöges ellentéte a rendkívűl egyenetlen és éles kődrabaokból álló felületű ʻaʻā típusú láva. Az ʻaʻā láva nem túl fotogén, ezért nincsenek is jó képeim róla. A pahoehoe lávák kevésbé viszkózusak, mint az ʻaʻā folyások.

A pahoehoe láváknak a szokásos kötálformától eltérő morfológiája is lehet, mint például a fenti “bél-láva” (angol “entrail”).

Ha egy lávafolyás elindul a lejtőn lefele, gyakorlatilag lehetetlen megállítani, pedig sok mindennel próbálkoztak már Hawaiiban, a vízzel való hűtéstől a bombázásig. Ami az útjába kerül, az menthetetlenül elég és/vagy örökre betemetődik. De miután kihűl a láva, egy ilyen trópusi szigeten nem sok időbe kerül, hogy megjelenjenek az első növények, mint például ez a páfrány a Kilaeua Iki kráter fenekén. Ez a kősivatag 1959-ben egy hatalmas lávató volt.

A jelenleg aktív lávafolyások hosszú, felül zárt, megszilárdult lávacsatornákon keresztül érik el az óceánt. Ahol a láva találkozik a tengerrel, nagy gőzfelhők keletkeznek, gyakran a tengerbe vezető mini-tornádókkal, és néha a vörös lávát a levegőbe röpítő robbanások teszik még látványosabbá a jelenetet.

A Nagy Szigetnek persze nemcsak a geológiája érdekes, hanem az élővilága is. A keleti oldalt gazdag trópusi növényzet jellemzi. Gyakoriak például a léggyökerű fügefák, amelyek egy másik fára kapaszkodva-csavarodva kezdik életüket, hogy később, a magasból leengedett és megvastagodó gyökereikkel teljesen dominánssá váljanak.

A tengerpartokon mindenütt gyakoriak a pálmafák, és a nyugati parton a naplementék gyakran képeslap-szerűek.

A víz alatti világ még színesebb és érdekesebb, mint a szárazföld: a szigetet körbevevő korallzátonyok környékén hemzsegnek a hihetetlenül színes halak, és az sem ritka, hogy az ember a szimpatikus tengeri teknősökkel néz farkas-, jobbanmondva teknősszemet a búvárszemüvegen keresztül.

A többi kép itt.